Soha nem vagyok udvarias, illetve, nem szándékosan.

Amely kihoz mindenki a sodrából.

Szóval kíváncsi lettem. Miért a más embernek nem tetszem.

Kísérletként, próbáltam tanítani.

“Ingyenes angol leckét”

És rájöttem, hogy ez egy stresszes dolog, vezetni egy csoportot, vagy kezelni mindent.

A munkahelyem is vagyok furcsa helyzetben. Mert múlt évben főnökké lettem, sőt, tulajdonossá lettem.

Új munkások kaptam (a régiek mind otthon maradnak a járvány után). Szóval az íródámban vannak csak új munkások. És mindenki engem tisztel. Készítik az ebédemet, kérésem nélkül. Udvariasan és szorgalmasan dolgoznak. Nagyon fura érzés.

A dolgozók akik maradnak otthon mindig vitatkoztak. Most csak hetente kell értekezletet tartanom mindenkivel. Ez nagyon stresszes nekem, mert mindig kell terveznem vitatkozásért.

Mindig a legfiatalabb voltam a családomban, az osztályomban, az íródámban.

De képzeld, mi történt? Felnőttem.