A nagyon kis gyerekek és babák és kisállatok nem tudnak hogyan udvariasan viselni de a prioritásai olyan cukik, hogy nem kell. Csak ölelni és játszani és felfedezni akarnak. És amikor haza érkezünk, a fényes arcai mutassanak, hogyan erősen szeretnek a kislelkek minket.
De amikor nagyobbak lettek, a prioritásai változnak. Az természetes.
És amikor más felnőttel cselekedünk, mindig, a más ember prioritásai nem jók számunkra. Az az ok, hogy udvariasnak kell viselnünk egymással.
2
Érdekes, hogy az udvariasság egyben a "nem egyetértés" jele is. Annak a jele, hogy nem állunk készen megnyílni egymás előtt és elmondani a másiknak, hogy mást gondolunk bizonyos dolgokról. Hogy nem merünk önmagunk lenni. De a másiknak sem merjük megmondani az igazat. De persze egyben annak a jele is, hogy elfogadjuk a mások "másságát". Hogy nem vagyunk egyformák. Úgy érzem, hogy az udvariasság létrehoz egy távolságot két ember között, de ugyanakkor egy hidat is kiépít. Önellentmondásnak hangzik, pedig tényleg így van. :)
Van maygyarul hasonló kifejezést, mint "két oldalas kard" (double-edged sword)?
Igen, van egy ilyen kifejezés magyarul. Persze nem szószerinti fordítás csak nagyon hasonló. A kétélű fegyver kifejezést szokták használni. Ez szó szerinti angol fordításban double-edged weapon.