Tévedek mindenben.
Soha nem tudok, mi fontos az életemben.
Néha ember gyengenek tűnik, vagy hülyenek, de késöbb, észreveszem, hogy én voltam a hülye ember, vagy gyáva.
Soha nem tudom, mi lesz a pillantatot amit örökre fogok emlékezni.
1
Comments
General
Outdated
- English
- Hungarian
Szia, már régen volt mikor utoljára írtunk egymásnak ezen a felületen. Remélem, hogy jól vagy. :) Elgondolkodtató sorok, mint mindig.
Szia - sajnos, ritkán írok itt mostanában. Még nem tudom hogyan írni a legtöbb dolgát magyarul. Hiányzik Magyarország.
Megértem. :( Biztosan sok emlék köt ide. Mi hiányzik a legjobban?
A szag. Főleg tavasszal. Még soha nem tudtam a linden fát Magyarország előtt. (Nem tudom a linden fa szót magyarul). És az ég amikor esett az eső. Tudom, hogy az eső talán “ugyanaz” mindenhol, de Magyarországon, a város lett az én saját világ amikor esett. Imádtam kint sétálni amikor esett. És amikor a hó is esett. Emlékszem sokszor nézve fölé állni és csak nézegetek az eső vizet vagy havat, és érezve hogy hideg és vizes vagyok és hogyan sötét a levegő.
És az emberek, imádtam az embereket, átlagos ruhákban sok véletlen szavakkal vagy cég címmel vagy rock bándal vagy csak egyedi szín vagy grunge vagy konszervatív vagy csak müvész stílusban, mindig tökéletesen gyönyörű és kényelmes.
És a kisbabákat a villamosokon, és hogyan az anyukák beszéltek és mosolyogtak velük. Vagy a kisgyerekeket, hogyan csak olyan cukin meséltek mindent.
És az iskola gyerekeket és az egyetemistákat és a munkás embereket. Mindenki nyugodt vagy erős vagy gondolatos vagy foglalt vagy álmos vagy magányos vagy barátságos vagy nem barátságos … csak mindenki érdekelt engem, nem tudom miért. Csak biztonságot éreztem.