Tegnap a szerződést leírtuk az új lakásunknak. Nagyon izgatott vagyok beköltözni, azért nagyon modern és tiszta a lakás, és a fontosabb dolog, privát lesz.

Van egy amerikai konyha nappalival, ahol van egy szép narancs kanapé és egy ebédlőasztal négy székkel. Nagyon világos a lakás két nagy ablakkal. Ez nagyon jó lesz a növényeknek. Van egy nagy halaszóba, ahol rengeteg párna az ágyon.

Most van egy lakosártank és őszintén van egy kicsi feszültség a lakásban mert nem pontosan barátok vagyunk. Nagyon szomorú ez nekem, mert gondolok magamra nagyon barátságos. Az a baj, hogy ő soha nem takarít és szerintem ő egy kicsit "két-arcú". A kezdetben, arra gondoltam, hogy jó barátok leszünk, mégis idővel, észrevettem, hogy neki nem tetszik meghívni bulikra, de mégis megtette. Ez nem lett volna egy baj, de volt egy érzem, hogy nem akart sokat beszélni velem. Ráadásul volt egy-két idő, amikor térvezett bulikat, amilyen pénzt kérdezett mindenkitől kajának. Ez nem tetszik nekem, mert sokkal jobban szeretem a "potluck"-stíl ételt buliban, ahol mindenki a bulihoz valamit hoz.

A tapasztalom, ahogy szerződést leírni egy kicsit stresszes, mért nem értettem mindent és ideges voltam. Két évvel ezelőtt kezdettem magyarul tanulni, és most már szomorú vagyok, hogy nem jobban magyarul beszélek. De én nem kéne szomorú lenni, ugye! Mindig igyekszem, csak még nem vagyok ott. Egy nap, remélem ekkor jövőre, jobb fogok beszélni.