Az életem csodálatos, nem tudok panaszkodni. Legyeket eszem, és ezek az állatok olyan buták, hogy még vadásznom sem kell rájuk. Elég mozdulatlanul ülnöm és várnom, hogy közel repüljenek. Amint így ülök, eszembe jutnak a hősidők, amikor az őseim dinoszauruszokra vadásztak. Azok voltak az idők! Jaj, de lusták lettünk!

Kis tavak mellett lakom. Egyszerűen nem szeretek messze lenni a víztől. Szeretem a fürdést; ha sárban van, még jobb. Néha köveken is ülök, és élvezem a napot. De nem sokáig – a bőröm sosem szárad meg. Amikor veszélyt érzek, a vízbe ugrom és eltűnök. Délután kijövök a vízből, és órákig énekelek a honfitársaimmal.