A gyerekkoromban néhány könyv vagy tévésorozat volt, ahol gyerekek vagy fiatal emberek stoppolták (főként Amerikában). Az lehet romantikus kép adott a stoppolásról, mert nem volt sok felnőtt vagy szülők. Szerintem, hogy a 1960-as és 70-es években elég gyakori dolog volt, mert senkinek nem volt túl sok pénz. Ráadásul a társadalom több nyugodt volt, és kevesebb privát autók voltak.

Én soha nem stoppoltál mért az 1980-as és 90-es években mondták, hogy nagyon veszélyes. Abban az időben néhany nagy bűnügyek volt, amikor fiatal nők eltűntek.Manapság az „eredeti” stoppolás még nem népszerű, nem csak a felvett ember vagy söfőr potenciális veszélye, de azert is, hogy a mai közlekedés más. Sokkal több autó van, sokkal nagyobb és gyorsabb vannak az utak. Nem könnyű jó helyet találni az út szélén, ahol biztonságosan várhat és valaki megállhat. A mellékutakon az, lehet, könnyebb, de nagyon szokatlan. Egyszer álltam a kocisimban a közlekedési lámpáknál egy kereszteződésben egy helyi faluban, amikor egy fiatal ember az előttem furgonytól jött és próbáltam az én kocsimnak az utasoldali ajtót kinyitni. Szerencsésen, pont abban a pillanatban, zöld lett a lámpa és elhajtottam. Óriási sokk volt nekem, de utána eszembe jut, hogy ő stoppos volt és nem gondoltam arról, mit gondolhat erről egy magános nő.Tudom, hogy más a stoppolás-kultúra más országokban. A múlt öt évben népszerű van egy tévésorozat “Race Around the World”. Van öt pár (férj és felesége, testverek, szülő és gyerek, vagy két jó barát) aki A pontból B pontba a világon menniük kell, az okostelefon nélkül és költségvetésen belül. Csak egyszer néztem a sorozat, de érdekes látni hogyan bírtak. Emlékesztem egyszer, amikor Oroszországban voltam, nagy városban Szibérián, és a barátnőm (Nigora - őshonos üzbég) stoppolni akarta. Az teljesen normális ott. Csak azért mentem vele, mért nem egyedül voltam, és a Nigora tudta hogy mi az. És tényleg jó volt, érdekes tapasztalat volt a fiatal emberekkel beszélni. Az egyik barátom azt mondta nekem, hogy ő is telekocsi ment sofőrként, amikor Nürnberg lakott és Győrről Nürnbergbe oda-vissza ment. Van néhány útitárskeresői alkalmazás, példaul a BluBluCar. Szerintem, hogy az sokkal jobb, mert a pénz kérdése megoldott már, és van feljegyzés arról hogy ki kivel ment és mikor. De mindenesetre én inkább vonattal menni, ha nem akarok kocsival menni. A vonaton lehet valakivel beszélgetni, vagy könyvet olvasni. Ez biztonságosan, és megbízhatóbb.