Ez az utolsó napom volt Oroszországban. Az a reggel teljesítettem a normális rutinomot (reggeliztem, kávéztam, felöltöztem stb). elhatározottam, hogy már meglátogattam Szentpétervár palotájának többségét.

Eredetileg nem volt a tervem a Várra menni, mert azt hittem, hogy nem volt semmi, hogy érdekelt engem. De miközben reggeliztem, észrevettem a könyvet, ami mellettem volt az asztalomon. Szokasok nem néztem meg ezeket a könyveket, és nem emlékszem a könyv címére, de valamiért úgy döntöttem, hogy a könyvet vegyem fel magam elé. Benne találtam, ahová menjek következőt. Elmennék ahhoz, hogy ahol I. Nagy Péter megalapította a várost. Széntpétervár születése.

1703. Május 16-án a nagy északi háború során Péter építette a Péter és Pál várt, hogy védje Oroszország partját Svédország ellen. A háború után, aminek végé volt 1721-ben, I. Nagy Péter azt akarta, hogy ez a vár oroszországi vallás, katonai és egység közepé legyen.

Újra Péter megkért Trezzinit, hogy tudta-e megtervezni a várt. Amikor sétáltam a várhoz, azt gondoltam magamban, hogy a vár maga igencsak megfélemlítő volt. Ezek vastag magas sötet barna falak mutatták a katonai befolyójat, ami Péter akart volna. Talán nem olyan lenyűgözőbb, mint a másik nagy paloták. De funkcióra a vár épült , nem vágni fel.

Trezzini szintén megtervezett egy nagy katedrálist, ami Péter és Pál vár közepén állt. Mindenhol Trezzini arany barokk stilusa található a katedrális belesején. Még egyszer a építészet hihetetlen volt. Egy pár percig sétáltam a katedrálisban, és próbáltam egy néhány emberrel beszélni, hogy a katedrális történelméről találjak ki. Bár nem tudok beszélni oroszul, ők azonban elmeséltek, hogy I. Nagy Péter óta majdnem összes cárokat temették el ebben a katedrálisban. Például a három Sandor, mindkettő Katalin, Erzsébet, Pál stb. Ezért rögtön elhagytam a beszédet, és elsiettem a kő sírokba.

Ott voltak a sírok a katedrális túlsó oldalján. Könnyűen lehet megtálalnatok, és nem vagyok biztos benne, hogy hogy az első időben nem vettem észre őket. A szépen szervezett sírokba elértem, a sírok maguk nagyon menők voltak szerintem. De nekem a legjobb rész volt csak látva a sírok ott. És rájöttem, hogy itt volt szentpétervári történelem sok évé, és nemcsak szentpétervári történelem, de oroszországi történelem.

Sok időt töltöttem a sírok körülsétálva. Utána elmegyek a katedrálisból, és folytattam barangolni a várban. A vár nagy szerepe volt a oroszországi forradalom 1917-ben a Második Világháború közepette. 1917. Október 25-an a bolsevik elfogatták a várt, és használták arra, hogy a Téli Palotát fogjak el. Azután a Téli Palotát megadta magát, és attól kezdve a bolsevik megszállotta a várt.

Mindent figyelmébe véve megérthetetek, amiért sokan meglátogatták ezt a várt. Mostanában a vár egy múzeum. 1924-ben a forradalom után a múzeummé tették a várt. Sajnos, újra ezt lebombázták a nácik által, ami elképzelhető sok kárt okozott. Eltérően a másik palotáktól, de szerencsére II. világháború után újjáépítették a várt. A múzeum sok információja volt a forradalomról, ami a nagy hatással volt Oroszországra, valamint a környező országokra.

Ez volt egy különleges hely. Kisétáltam a Péter és Pál várból, és gondolkodtam, amiről mit tegyek kövétkézőt. Már egy ideje akartam a balettet nézni a híres Mariinszkij Színházban. Sajnos, a színház tele volt az emberrel, és jegyek nem voltak hátra, ami egy kicsit szomorú volt, mert szeretem volna a balettet nézni. Talán legközelebb. Mindenképp úgy döntöttem, hogy vásárolnék, és azután sétálnék a Néva partán mentén.

Tudtam, hogy a következő nap haza terveztem menni, és amikor elértem a szállodába, a táskaimot pakoltam. Akkor már nagyon fáradt voltam, de szomorúnak éreztem magam. Oroszország a nagy meglepetés volt, minden pillanatot nagyon szeretem. És azt ajánlnam, hogy időtök van-e, akkor Oroszországba menjetek. Jelenlegi háborúnak ellenére azt hiszem, hogy Oroszország egy nagyon szép és érdekes ország. És többet szeretnék látni, és meg szeretnék látogatni az ország többi részét.

Remélem, hogy élveztétek az útazásaimot Szentpéterváron, és nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastátok a beszámolómat.