-Kapitány? Moorhouse Kapitány?-

-Igen tessék?-

-Mikor megerkézünk a Genoaba szerinted? Mert a legénység nyugtalan lett, és az utosló napok nagyon rosszok volták a viharral, és most van ez a vastag köd. Vitorlak néhéz lesz az időjárasban. Nem tudok látni….. legálabb tíz métereket előttem.-

-Első tiszt Deveau. A Dei Gratia a egyik legjobb brigantin a tengeren. Csak tartsd őt a tengeren, és jól leszunk. Nem túl rossz ez a köd. Jól látni tudok. Biztos vagyok benne, hogy ez a köd kiderülni fog hamarosan, és eladhatjuk ezt a petróleumszállítmányát, és néhány pénzt kapunk, és azútan pihenj. Nagyon faradtnak érzem magam. A válaszom a kérdésedhoz, legálabb tíz nap tovább, amíg meg fogunk erkezni.-

-Igen úram. Értem.-

-Most éhes vagyok. Ételeket megyek tálani. Viszlát - Moorhouse visszafordult, és seitett az ajtohoz. Deveau visszanéztem, és hallotta a kapitányot motyogva magaban - hol van ez a ajtó? Nem látok bármit.-

A kajütba belelépve Moorhouse leült, hogy egyen valamit, és írjen a hajónaplóban. A hosszú út volt New-Yorkból Genoaba, és alig várta, hogy a Genoai kikötöba érjen. A írasá útan elhatározotta , hogy feküdjen le.

Aznap később, Moorhouse még aludt. Akkor a hang, állhatatos kopogás ****jött az ajtóból, ami járt a első tiszt megrémülő hangjával.

-Kapitány…. Kapitány-

Moorhouse hihetetlen felkel, és álmosan válaszolt - Várj- azútan sebesen sétált az ajtóba. Az ajtó kinyitva talált Deaverut ott állva.

-Mit akarsz? Nem látsz, hogy próbálok aludni? Ma sokat dolgaztam, és kell pihennem, mielőtt kell…..

-Ott van a Hajó - gyorsan vágott közbe Deveau.

-Téssek?

-Ott van a másik hajó. Vegyd fel a távcsődot. Gyerünk. - Felrohanták a főfedzétlenba, és átnezték a hajó oldalát.

A köd közé egy hajó árnyéke feltűnt. A távcső keresztül nézve Moorhouse senkit nem látott a hajó fedzétlenjén. Közelebb látta, és fordult Deveauhoz, és azt mondta - Úgy tűnik, hogy nincsenek emberek a hajón, ami nem lehet. Ez furcsa. Megteszed, hogy mehetsz a hajóba, és akit látsz ott van. Tegyél fel egy kis mentőcsónak, és vegyél valamelyik mátrozot veled.-

-Persze úram-

A vastag köd keresztül Deveau vitorlázott a másik mátrozzel a rejtelyés hajó felé. Amikor megérkezték, ők felhúzták magukat a fedzétlenon, és körülnéztek. Senkit. Kiábalták. Senkit.

-hol van mindenki? - kérdezte a mátroz.

-Nem tudom - lassán felelett Deveau. - lássünk, ha egy nyomot elhagyták, vagy valami -

-Deveau - szólt a mátroz

-Igen-

-Nézd a vitorlákot-

-Miról?-

-Hát, hol vannak? Nézd itt. Ez a vitorlák teljesen hiányzott, és ez a vitorlák rettenetes allapotban vannak, mintha valami tépte szét őket.-

-Vagy valaki - Deveau tette hosszá - ez nem tetszik nekem.

Akkor a tengerészek döntötték, hogy a hajóba belelepjenek. A bejárat keresve vadon kószálták a hajóban. Se szó, se beszéd Deveau egy fém négyzet alakú tárgyot véletlenul berugott, ami volt a földön heverve. -Ez mi?- Deveau gondolt magában. Körülnézve ő azt észrevette, hogy a négyzet tárgy mellet a kis sötet lyukot jelente meg, amiben a eredeti tárgy tartozott hozzá. Egy erős párás-sósnak szágá lássan feltűnt, és a vastag füst követette. Visszalepve Deveau pillanat vette a másik főfedzéleti lejáróra, hogy az allapotét ellenőrizze, ami volt a néhény méterre a első lyuk mögött. Szóval ezt szoroson zárva volt. Deavearu elhatározta, hogy kell kiderítenie, ahonnan füst és szág szarmazott.

A hajónak sötét szívéba mentek bele. Csak egy homályos lámpája volt. Újra senki nem találtak meg. Átsétáltak a sötet füstös fa teremen, és egy asztálon tenyerek, ételek, póhárok, itálok volták, amelyeket látszolag néztek ki, mintha a legénység sietősen felkelte, és elhagyta mindent, és elindult.

A két ferfi vizsgáltak a másik termeket a hajóban, és különsen semmi mást nem fedeztek fel.

-Miért elindulnenek nagyon gyorsan? Talán a füst okozta őket elindulni?- jelentte ki Deveau - gyorsan fogom a ráktért ellenőrizni, hogy van-e odabent barmi.

-Igen, úram. A fedzélten várkozni fogok - valászolt a mátroz. Deveau intett.

Deveau leugrott a rákterbe. - Víz - kiábalt - miért itt van a víz? - fogalma sem volt. Raktérben a 1 métre a fekete kinézetű víz volt . Ez az miért a légenység elindult? Nem. Bizony, a légenyseg tudtak volna megbirkózni a vizet. De hogy a víz került benné?

Akkor eszében juttot, hogy keressen a hajó kaptányjának kajütát. - talán ő elhagyott egy nyomot, vagy egy magyarazásot, mire mit történt?- Deaveau a rejtélyés vizből rohánt át, és azt mondta a tervéit a mátroznak, és a kapitány kajütba került.

Egy néhény percre keresték, amíg Deveau megjegyezte - Hol vannak the navigacios műszerek? Itt kellene lenniuk.-

-Nem találtam őket-

-Miért hiányoztak? Valaki elvette őket? de miért? Várj, Várj a kapitány holmijait eltűnt is. - Deveau azt mondta aggódva - mit történt ezzel a hajóval?

Többet kerestek, és a kapitánynak ágyá alúl a mátroz kitett egy poros regi könyvet, és megmutatta Deveaunak. Deveau a könyvet vette meg, és rámeredt. Szemé tágulta, és aztan ő meredt a mátrozra.

-Ez a kapitány hajónaplója-

A könyvet kinyitta. Az utólsó bejegyzéset alaposan megolvastam. - úgy tunik, hogy November. 25-én reggel nyolckor ő írtam a hajónak utólsó bejegyzéset. Ma van 1872. December. 4, úgyhogy az jelenti, hogy 8 vagy 9 nap kapcsolat nélkül. Az utolsó pozíciójuk Santa Maria sziget mellett, ami azt hiszem, hogy a sziget Portugliahoz tartozik. A utolsó sorban a kapitány írja, hogy nem tud a iránytűjat találni, és talán valaki ellopta. -

A könyv zárva ő még kíváncsi volt a mai eseményéről. Abban a pillanatban a könyv előtt látta a hajó nevét, Mary Celeste. A könyvból látott fel. A nevet rögtön ismerte fel.

-Ez a Mary Celeste- felolvasott

-Őt ismerte Moorhouse?-

-Igen, néhány nap előtt a Mary Celeste elindult a Staten Szigetre, hogy Moorhouse, és a Kapitány (Briggs neve szerintem) vácsoráztak együtt, és most senki itt van.-

-Szerinted az Moorhouse csinalt bármit a Mary Celestenek?-

-Valószínűtlen, de bizonyra nem tudom.-

-Sebesen menjünk vissza a Dei Gratiaba. Kell beszélnünk Moorhouse-sszel.-

Kimentek a kapitány kajütból a mentőcsónak felé. Egy idegen tárgyot vettek észre a hajónak tulső végén. A mátroz gyorsan megjegyezte - Ez a kárd. Ezt tudom. Ez a érdedeti amerkai polgárháború kardja.-

-Mit ez tévő itt? Ez nem a csapahajó. Talán valaki tamádt a hajót. Magyarazná a furcsa párás-sós szágát a hajó belsjéből, és a víz a rákérben. - motyogta azt Deveau - de nem lehet, hogy nincs tűz vagy küzdelem jelei, és még itt van a rakomány. Nem értem ezt.

Miközben a hajóbül mentek, Deveau a kormánykerék mellett állt. Próbálta kitalálni, ami történt. Időközben a kormánykerék mellett volt egy kis rozsdás tárgy.

-Hogy nem láttam ezt? - Deavearu nyugodtan gondolta.

Deveau elvette a tárgy, és a neve Kaptiány Briggsot látta. Ő hihetetlen rájött, hogy az volt a Kapitány iránytűja, és több aggódva rájött, hogy - valaki más vitorlák ez a hajót, amikor eltűnt-

Visszatértek a Dei Gratiaba, és azonnal elmondtak Moorhousenak, ami történt. Moorhouse ránézte rájük, és mosolyogott egy kicsit, mintha valamit tudta.

A elveszett hajó legénységet soha nem találták, de a fantomhajó megfogja a titokait, ami még megoldatlan marad.